MESE HOZZÁD

Egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy   végén lógtak , amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig   volt vízzel. Két teljes évig ez így ment. Minden nap a  vízhordozó csak másfél edény vizet szállított a   házba.     Természetesen  a tökéletes edény büszke volt a   teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép   szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak fele annyit tudott teljesíteni... A két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál . - Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé. A vízhordozó így válaszolt a cserépnek: - Észrevetted, hogy a virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek ennek az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat , hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan,   amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat. Tanulság: Mindannyiunknak  megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyiunkban megvannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban. A legjobbakat kívánom az összes törött cserép barátomnak!!!