Búcsú vers
Hagyjuk el hát egymást, ha sors így hozta Ne gongoljunk többet az elmúlt napokra Nekem fáj a válás!-jobban mint tenéked Egykor szerettelek, s álmodtam felőled Üdvöm boldogságom, csak tebenned leltem Parancsolj szívednek! s felejts el engem Mert nekem szeretni téged már nem lehet. Mert lelkem vérzik, a szívem meg hasad, Mert a sors így hozta, nem lehet nem szabad szeretni téged, Parancsolj szívednek!-és mostmár isten veled! Még egyszer visszatekintek a múlt felé Mégegyszer fellobban bennem a régi vágy Így ttöbbé ne gondoljunk az elmúlt órákra! |