Azt mondták nékem itt meg ott:
           Ha így csinálom, rendben,
           Aztán meg azt, dehogy-dehogy,
           Bárhogy-bárhogy, csak így ne.
          
           Ez csak színjáték,
           Itt senki se sír igazán,
           Ez csak színjáték,
           Színlelés csupán.
          
           A bánat is tréfa,
           Olcsó komédia,
           Az embernek néha
           Kedve van kacagnia.
          
           Az egész csak díszlet,
           Festett az ég is,
           Jól tudjuk mindezt,
           Elhisszük mégis.
          
           Igaz, hogy színház,
           Kívülről mégsem nézheted,
           Persze, hogy színház,
           De ez az életed.
          
           Azt mondták nékem: fogadd meg ezt,
           tehát én megfogadtam,
           de senki se vette észre azt,
           hogy magamra maradtam.
          
           Hát igen, csak tessék, tessék, tessék:
           ki ismeri ki magát?
           Tessék, hallani akarom
           annak a szavát!